Hírek

« vissza « előző hír | következő hír »

Kitartás, akaraterő, szorgalom és kedvesség sugárzik Grubits Enikőből, miközben sporteredményeiről beszélgetünk. A PTE ÁOK harmadéves fogorvostan-hallgatója 2026. október 3-án a MEFOB (Magyar Egyetemi-Főiskolai Országos Bajnokságok) Sopronban megrendezett félmaratonján – háromfős női csapatversenyben – első helyen végzett két egyetemista társával, Kiss Viktóriával (PTE ÁOK) és Boros Abigéllel (PTE ETK). A fiatal lányt az aranyérem mellett a tudásvágy is motiválja, eltökélten készül a fogorvosi pályára, és határozott célokat tűz maga elé a fejlődés érdekében.

Tillainé Cs. Katalin írása

- Hogyan készültél a megmérettetésre, heti hány edzés van a szép eredmény mögött? Ki készített fel?

- A Soproni Műegyetemi Atlétikai és Football Club igazolt sportolója vagyok, az ottani edzőmtől, Némethné Csordós Ritától kapom az edzéstervet. Heti hatszor van futóedzésem, kétszer pedig edzőteremben erőnléti edzést végzek. Pécsen a szorgalmi időszakban Hajduné dr. László Zita, a PTE ÁOK Testnevelés- és Mozgásközpontjának adjunktusa tartja össze az egyetemi futóközösséget, ő a koordinátorunk: jelzi számunkra, ha MEFOB van, összegyűjti a versenyzőket, intézi a nevezést. A közös edzéseinket főként a Botanikus Kert pályáján tartjuk, ahol mindig kapunk tőle visszajelzést a technikánkról.

A fő versenyszezon a nyár, augusztus közepétől szeptember közepéig „leállás” van, amikor nincsenek konkrét edzések, hanem kedvünk szerinti mozgásformát választhatunk, legyen az úszás, biciklizés, kerékpározás, bármi. Kimondottan az október 3-i megmérettetésre így csupán két hetet készültünk, és valójában csak azért indultunk, hogy jól érezzük magunkat. Jó visszaigazolás volt számomra, hogy több hónapnyi betegség és ennek következtében a teljes előző szezon kihagyása után képes voltam erre a teljesítményre, és van még bennem állóképesség. A MEFOB utcai félmaratonon hárman futottunk váltóban összesen 21 kilométert, egyenként 7 kilométert. Én futottam először, így elindultam a verseny hétkilométeres városi részén is, azt is sikerült megnyernem, ráadásul csak egy perccel maradt el az eredményem a tavalyitól, amikor formában voltam. A minőségi munka azonban most fog elindulni, jönnek a hosszabb, intenzívebb edzések.

- Milyen érzés volt a PTE ÁOK hallgatójaként a dobogó legfelső fokán állni?

- Nagyon-nagyon jó, hisz mindig örömmel képviselem az egyetemet és a saját egyesületemet egyaránt. Ez azért volt még felemelőbb, mert azokkal az edzőtársaimmal állhattam dobogóra, akik a barátnőim is. Bár otthon mindenkinek más az edzője, Pécsen mindig együtt futunk, hiszen bár eltérő szakokon tanulunk, mindhárman a PTE hallgatói vagyunk. Sokszor belegondolok, milyen jó, hogy a sport mellett tanulok is, és jó irányba megy az életem.

- Hogyan tudod összeegyeztetni a sportot a fogorvosi tanulmányaiddal?

- Ez sosem jelentett számomra gondot. Amikor az egyetemi felvételi elbeszélgetésen voltam, többen kérdezték, vajon hogy fog ez menni, de már akkor is magabiztosan mondtam, hogy a sport a mindennapjaim része és a stresszlevezetésem eszköze. Úgy érzem, ha csak az egyiket csinálnám, akkor nem lenne teljes a napom: először órákra járok, utána elmegyek edzeni, majd jöhet a tanulás, és még a barátaimra is jut idő. Ez így van felépítve, így természetes. Szerintem minden csak az időbeosztástól függ. A vizsgaidőszakban persze néha egy-egy edzés kimarad, de általában megoldom akkor is. Tanulás és sport nélkül üres lenne az életem.

- Mi motivált arra, hogy belevágj a fogorvosi képzésbe?

- Amikor választani kellett, hogy milyen tantárgyakból szeretnék érettségizni, a biológia és a fizika mellett döntöttem, ezek voltak testhezállók. Ezután – kizárásos alapon, a választott tárgyak miatt – a felvételi során első helyen a fogorvosi, második helyen az általános orvosi szakot jelöltem meg, de nem vettek fel. Úgy voltam vele, a következő lehetőségig kellene kezdeni valamit magammal, így egy évre elmentem fogászati asszisztensnek. Rájöttem, hogy ez engem nagyon érdekel, szívesen csinálnám életem végéig, és ez megerősített a pályaválasztási döntésemben. Az egyetemkezdés után már az első tanévben nagyon tetszettek a fogászati tárgyak, a kézügyesség fejlesztése, és ez azóta is így van. Szeretem az egyetem családias légkörét, már az elején nagyon könnyen barátkoztam – minden összeállt, ez tényleg az én utam.

A családomban még nincsen orvos, ezért az is motivált, hogy én legyen az első. Bátorítottak, hogy vágjak csak bele, és a saját utamat járjam, de sosem presszionáltak. Az első perctől kezdve motiválnak, hogy mindenre képes lehetek.

- Mi lesz a folytatás? Mik a jövőbeli terveid?

Még csak harmadéves fogorvostan-hallgató vagyok, de tudom, hogy mindenképpen szeretnék szakvizsgázni. Fogszabályozó szakorvos vagy gyermekfogorvos nem lennék, viszont nagyon érdekel a műtő világa, bírom a vért, ezért szívesen végeznék komolyabb foghúzásokat, implantációkat. Amikor asszisztensként dolgoztam, ilyeneket is láttam, és tetszett, hogy milyen nagyszerűt lehet alkotni, és milyen biztató, amikor a páciensektől pozitív visszajelzés érkezik.

A sport területén rövidtávú célnak azt tűztem ki, hogy a következő szezont végig tudjam versenyezni sérülés- és betegségmentesen. Jövő nyáron lesz az Universiade, az Egyetemi Világjátékok, amit egyelőre távoli célnak érzek, de úgy vagyok vele, hogy nincs lehetetlen, és ha nem is jövőre, de 2029-ben majd elindulok 800m-en. Alapvetően ez az én távom, de szoktam 400m-en és 1500m-en is indulni – attól függően, hogy az edzésmunkából kifolyólag mit ajánl az edzőm és én mit szeretnék, lehet kompromisszumot kötni. Az október 3-i MEFOB-hoz hasonló utcai futóversenyeken azért állunk rajthoz, mert jó felmérések. Október 17-én lesz a Rókaűzők (váltófutóverseny Szigetvár és Kaposvár között - a szerk.), azon indulunk össz-PTE-s csapatban. Megvan a szépsége annak, hogy rendkívül összetartó a sportközösségünk.

Fotók: Grubits Enikő, T. Cs. K.