Hírek

« vissza « előző hír | következő hír »

Hogyan lehetséges felkészíteni a legszokatlanabb helyzetekre is az egészségügyi dolgozókat? Miért létfontosságú a biztonságos betegellátásban az izommemória, és hogyan rendelkezhet vele egy „egynapos” orvos? Ezekre a kérdésekre nyújt választ az egészségügyi képzésben kulcsszerepet játszó szimulációs oktatás, aminek műhelytitkaiba a pécsi orvoskar Orvosi Készségfejlesztő és Innovációs Központjának vezetői, dr. Rendeki Szilárd és dr. Maróti Péter avatott be minket.

Stemler Miklós írása

Aki tudja, csinálja; aki nem tudja, az tanítja – szól a közkeletű bölcsesség, aminek igazságtartalmát a többi közkeletű bölcsességgel együtt érdemes erős fenntartásokkal kezelni. A közmondás azonban remekül rávilágít a gyakorlati és elméleti tudás, illetve oktatás közötti bonyolult viszonyra, ami mai napig az orvosképzés egyik legfontosabb megoldandó problémája. Hogyan lehet biztonságosan elsajátítani a pácienseken elvégzendő eljárásokat páciensek nélkül, és lehetséges-e olyan tudást biztosítani a pályakezdő orvosoknak, amely révén már az első naptól helyt állhatnak például a sürgősségi betegellátásban? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásán dolgoznak a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Orvosi Készségfejlesztő és Innovációs Központjában, ahol a legmodernebb szimulációs technológiák, oktatási módszertanok és a bevált módszerek ötvözése biztosítja azoknak alapoknak az elsajátítását, amelyek éles helyzetekben az élet és a halál közti különbséget jelenthetik.

A dilemma egyszerű. Az orvosok és a szakdolgozók magas szintű, biztonságos munkavégzéséhez elengedhetetlen a megfelelő gyakorlat és rutin. Ennek elsajátításához azonban alapesetben valódi betegekkel, illetve betegeken való munka lenne szükséges, úgy, hogy egy fiatal egészségügyi dolgozónak épp a biztonságos betegellátáshoz szükséges rutinja hiányzik.

Erre az alapvető ellentmondásra jelent megoldást a szimulációs oktatás, ami ugyan régóta fontos része az egészségügyi képzésnek, ám az elmúlt évtizedekben óriási módszertani és technológiai fejlődésen ment keresztül. Alapszintű szimulációs oktatásnak tekinthetjük például az elsősegély tanfolyam során a bábuval végzett gyakorlatokat, de az orvosképzésben ennél jóval szofisztikáltabb módszereket alkalmaznak.

Több mint vas és szoftver

– Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a szimulációs oktatásra, mint szimulátorok és elképesztő fejlettségű virtuális valóság rendszerek összességére, ám fontos látni, hogy ezek igazából csak vasak és szoftverek, és a valódi munka nem itt kezdődik – kezdi dr. Maróti Péter, aki jelenleg a szimulációs oktatás egyik fellegvárának számíró Harvardon a Medical Sciences in Medical Education mesterszak végzős hallgatója.

– A legszofisztikáltabb eszközök is keveset érnek a megfelelő alapok, azaz a szimulációs oktatás szabályainak betartása és a megfelelő környezet megteremtése nélkül. Egy szimuláció megtervezésekor először meg kell határozni, hogy milyen tanulási célt kívánunk elérni: milyen készséget, viselkedést, döntési mintát vagy szakmai kompetenciát kell a hallgatónak elsajátítania. Ezt a célt mérhetővé kell tenni, hogy a foglalkozás végén objektív visszajelzést lehessen adni. A szimuláció előtt szükséges egy úgynevezett briefing, azaz megbeszélés, ahol elmondjuk a pontos feladatot és elvárásokat.

Az alapszabályok lefektetése után a következő lépés a hitetlenkedés felfüggesztése, akár egy alapszintű eljárásról vagy egy teljesen valósághű díszletek között zajló bonyolult műtétről van szó.

– Egy szimuláció természetesen sosem egyezhet meg teljes egészében egy klinikai környezettel, de meg kell szabni azt a pontos feltételrendszert és forgatókönyvet, amihez végig ragaszkodni kell a gyakorlat során a valósághűség fenntartása érdekében. Bár tudjuk, hogy a helyzet nem teljesen egyezik meg a valósággal, úgy kell viselkednie mindenkinek, mintha valódi klinikai szituációban lennének. A gyakorlatot pedig újabb megbeszéléssel zárjuk le, ahol a résztvevők a gyakorlatvezetővel együtt szabadon megvitatják a tapasztalataikat. Egy szimulációs gyakorlat számos formát ölthet egy egyszerű újraélesztéstől kezdve egészen egy komplex altatásos beavatkozásig, ám a sikerességéhez elengedhetetlen ennek a keretrendszernek a betartása – hangsúlyozza Maróti Péter.

Létfontosságú útravaló az egynapos orvosoknak

A magas szintű szimulációs oktatás a pécsi orvoskaron az egész betegellátási munkát lefedi, ami fontos hangsúlyváltást jelent. Az eredetileg 2012-ben alapított pécsi MediSkills Labor nevének megfelelően elsősorban a manuális orvosi készségek fejlesztését célozta a világszerte működő hasonló egységekhez hasonlóan. Az évek során azonban a küldetés folyamatosan bővült, és ma már nem csupán az egyes eljárások, rutinok begyakorlásáról szól, hanem az egész képzésen végigvonuló oktatásmódszertani szemléletről, ami a központ vezetőinek reménye szerint a jövőben az orvosképzés reformjához is hozzájárulhat.

– Fontos célnak tartom, hogy az egyetemről kikerülő úgymond „egynapos” orvos kollégák olyan tudással rendelkezzenek, amivel minden további képzés nélkül meg tudják állni a helyüket a sürgősségi betegellátásban. Ehhez pontosan meg kell határozni a kimeneteli követelményeket, azaz hogy mivel bocsátjuk útjára a hallgatóinkat, mi az az útravaló csomag, amivel boldogulhatnak – mondja ezzel kapcsolatban Rendeki Szilárd.

– Sok olyan alapvető orvosi készség – például vizeletkatéterezés, a steril kesztyű felvétele, egészségügyi eszközök használata – van, amiket véleményem szerint nem az egyes tantárgyak keretében lenne érdemes tanítani, hanem egy átfogó orvosi kompetenciaképzés során. Ennek megvalósítása természetesen sok munkát igényelne, de a graduális képzésbe befektetett plusz energiát kamatostul visszanyernénk, hiszen ha a friss diplomás orvos már biztos kézzel tudja az alapvető készségeket, akkor nem a rezidensképzés vagy az ügyeleti betegellátás közben kell megtanítani neki azokat. A fő nyertesek pedig a betegek lennének, akik összességében magasabb szintű, biztonságosabb ellátásban részesülnének.

Várd a váratlant

A szimulációs oktatás fontos feladata, hogy a leggyakoribb eljárások, beavatkozások begyakorlása mellett a napi rutinból kizökkentő esetekre is felkészítse a jövőbeli orvosokat és szakdolgozókat. Ilyen lehet például, amikor egy vizsgálat során a testszőrzet okoz nehézséget az elektródák felhelyezésekor. Bár mindez triviálisnak, vagy akár viccesnek is tűnhet, komoly problémákat eredményezhet egy élesebb szituáció alkalmával, például amikor egy szívinfarktus gyanús páciensnél okoz fennakadást a kivizsgálásban. Ugyan külön testszőrzet szimulátor nem létezik, de a magas szintű szimulációs oktatás rengeteg gyakorlati „apróságra” készíti fel a hallgatókat.

– Olyan mozzanatokból is meg lehet állapítani, hogy ki járt már valódi betegellátási környezetben, és ki csak elméletben, illetve filmekből, sorozatokból tájékozódott eddig, hogy hogyan ráz le egy ampullát, vagy hogyan légtelenít egy fecskendőt – jegyzi meg Rendeki Szilárd. – Tipikusan olyan tudás ez, amit tankönyvekből nem lehet megtanulni, de nagyon fontos a mindennapos munka során.

A cél egyfajta „izommemória” kialakítása, amely révén a pályakezdő orvos, szakdolgozó már az első naptól helyt állhat a nagy nyomással járó munkakörnyezetben.

– A klinikai környezetben számos tényezőre kell egyszerre koncentrálni, amit erősen megnehezít, ha olyasmikre kell külön figyelmet fordítani, mint hogy hogyan cseréljünk steril módon kesztyűt, vagy hogyan használjuk a legalapvetőbb eszközöket. Nem egyszerűen gyakorlásról van itt szó: a cél az imprinting, azaz bevésődés, amely révén ösztönszinten vagyunk képesek végrehajtani azokat az egyszerű műveleteket, amelyek az összes éles helyzetben végrehajtott vizsgálat és beavatkozás alapján képezik – magyarázza Rendeki Szilárd.

Fekete öves klinikusok kerestetnek

Ez a speciális oktatási forma pedig speciális oktatókat igényel.

– Egy valóban jó szimulációs oktató fekete öves klinikus, azaz jelentős betegellátási rutinnal rendelkezik, ehhez viszont erős pedagógiai érzék társul, ráadásul ő maga is hajlandó tanulni. Utóbbi azért fontos, mert itt nem elég az ösztönös érzék: a szimulációs oktatásnak saját szabályrendszere és szakmai logikája van – hangsúlyozza Rendeki Szilárd, kiemelve egy másik szempontot is: a tapasztalatok szerint a fiatal oktatók előnyt élveznek a szimulációs oktatás során, mégpedig paradox módon épp azért, mert tudásuk nem haladja meg túlságosan hallgatóik tudását. – Egy több évtizede a pályán lévő orvos gyakran túl messze van már a kezdő kollégák valóságától, és nehéz visszalépnie arra a szintre, amely hatékony lehet az oktatásban. Egy fiatal szakorvos vagy akár rezidens jobban érti, milyen kihívásokkal találkozik egy kezdő, és hitelesebben tudja átadni, hogy mi az, amit valóban meg kell tanulni ahhoz, hogy valaki ne kerüljön bajba a betegellátásban. Nem véletlen, hogy sok kollégánk volt hallgatóink közül kerül ki, akiknek annyira megtetszett az itteni munka, hogy végzésük után visszatértek oktatóként.

– Az orvostanhallgatók nem gyerekek, hanem felnőtt tanulók, akiket partnerként kell kezelni – teszi hozzá mindehhez Maróti Péter. – Olyan környezetet kell teremtenünk, amelyben ő maga érti meg, miért fontos számára az adott tudás, és ez motiválja annak elsajátításában.

A megközelítés hatékonyságát mutatja a pécsi orvostanhallgatók által a világ egyik legrégebbi és legmagasabb presztízsű mentőversenyén elért siker. A Csehországban rendezett vetélkedőn első alkalommal indult magyar csapat, és a pécsi hallgatók a tizennégy fős mezőnyben a harmadik helyen végeztek.

– Ez a siker jó példája annak, hogy mire lehet képes egy motivált, önmagában bízó csapat. A hallgatók saját maguk szervezték meg a felkészülésüket, ők választották ki az oktatóikat, és rengeteg gyakorlással olyan készségeket sajátítottak el, amelyek éles helyzetben is működőképesnek bizonyultak – fogalmaz Rendeki Szilárd.

Házi mosogatószivacs vs. virtuális műtő

A pécsi hallgatók sikere nem lett volna lehetséges a központ által nyújtott háttér nélkül, ami abból a szempontból egyedinek mondható, hogy az orvosképzésben a szimulációs oktatás általában nem kap ennyire fontos szerepet, mint a pécsi orvoskaron.

– A szimulációs egészségügyi oktatás fellegvára az Egyesült Államok, ahol viszont ezt elsősorban az egyes orvosi feladatokat is ellátó kiterjesztett hatáskörű ápolók képzésében fejlesztették ki. Az úgymond pécsi újítás, hogy mi az orvosképzésben is kiemelt figyelmet fordítunk erre, és az eredmények visszaigazolták a megközelítés hatékonyságát – emeli ki Rendeki Szilárd.

– Mindez folyamatos tanulás volt a mi részünkről is – teszi hozzá mindehhez Maróti Péter. – Amikor belevágtunk ebbe, akkor Magyarországon ez a terület még igencsak gyerekcipőben járt, és mi is fokozatosan jöttünk rá, hogy mennyire fontos a szilárd módszertani háttér. Az embert könnyen lenyűgözi egy elképesztő valósághűségű virtuális valóság rendszer, ám a megfelelő oktatási keretek hiányában korlátozott ezeknek a haszna. A szakirodalomban is jól követhető, hogy néhány évvel ezelőtt mekkora felhajtás övezte a különböző VR megoldásokat, ám mára jóval visszafogottabbá vált a lelkesedés. Alaposan meg kell nézni, hogy mi hol működik, milyen eredményeket szeretnénk elérni az adott gyakorlattal, és még az is lehet, hogy egy sima mosogatószivaccsal jobb kimenetelt érünk el, mint egy szofisztikált virtuális valóság környezettel.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy a hallgatóknak csak mosogatószivacs jutna a gyakorlatok során. A folyamatos fejlődésnek köszönhetően a Központ 1600 négyzetméteres területén nemzetközi színvonalú felszerelés, különböző VR és AR megoldások, egy teljesen felszerelt tanműtő, egy speciális műveleti medicina terem, és saját fejlesztésű okos informatikai és audiovizuális rendszer gondoskodik az egészségügyi ellátás egészét lefedő valósághű szimulációkról.

Híd a biztonságos betegellátáshoz

Bár a magas szintű szimulációs oktatással rengeteg mindent el tudnak sajátítani az orvostanhallgatók, abban egyetértenek a Orvosi Készségfejlesztő és Innovációs Központjának vezetői, hogy ez teljes egészében sohasem pótolhatja a betegekkel való tanulást.

– Az orvos-beteg kapcsolat, a hozzátartozókkal való kommunikáció, a fizikális vizsgálat, a valódi beteg jelenléte és reakciói olyan tapasztalatot jelentenek, amelyet semmilyen szimulátor nem tud teljesen kiváltani. A másik oldalon viszont sok olyan beavatkozás, eljárás található, amelyet a mai jogi, etikai és betegbiztonsági környezetben csak megfelelő szimulációs előképzettség után szabad valódi betegen végezni. A két világ tehát nem egymás alternatívája, hanem egymásba kapaszkodó, párhuzamos rendszer – fogalmaz Rendeki Szilárd.

– A jó szimulációs oktatás sok mindenre képes: biztonságos környezetet teremt, ismételhetővé teszi a helyzeteket, kontrollált visszajelzést ad, és lehetővé teszi a hibázást következmények nélkül. De nem tudja teljesen reprodukálni azt a pszichológiai terhet, amelyet a valódi beteggel való munka jelent. Egy bábu vagy színész lehet nagyon élethű, de a tudat, hogy valódi emberről van szó, más típusú kognitív és érzelmi terhelést jelent – hangsúlyozza Maróti Péter, aki szerint a szimulációs oktatás biztonságos hidat jelenthet a hallgatók számára az egyetem védett világából a klinikai valóságba, amin oda-vissza járhatnak, gyakorolhatnak, megpihenhetnek, és saját tempójában erősíthetik meg tudásukat.

Nem csak orvosoknak való vidék

Bár a Központ elsődleges feladata az orvostanhallgatók és más egészségügyi képzéseket végzők támogatása, fontos célja az egészségügyi tudatosság növelése is. Több mint egy évtizedes múltra tekint vissza például a Police Medic program, amely keretében rendőrök sajátítják el az életmentéshez szükséges gyakorlati tudást, és több életet is sikerült már így megmenteni. Tavaly 160 pécsi és Pécs környéki csecsemő- és kisgyermeknevelő vett részt azon a tanfolyamon, ami a kisgyerekekre leginkább veszélyes mindennapos balesetek ellátása mellett a súlyos betegségek tüneteinek felismerésére is megtanította őket, a 2022 óta folyó Vidéki Életmentő Program pedig azoknak a kisközösségeknek nyújt segítséget, ahol nehezen érhető el képzett egészségügyi személyzet. Rendeki Szilárd abban bízik, hogy a jövőben még több ilyen program megtartására lesz lehetőségük.

– A társadalom egészségügyi alapismereteinek fejlesztése különösen fontos napjainkban, amikor egyrészt az internetnek és a különböző mesterséges intelligencia alapú programoknak hála rengeteg egészségügyi információ áll rendelkezésre, másrészt viszont ezek megbízhatósága erősen kérdéses. Természetesen nem ez a fő feladatunk, de nem csak felsőoktatási képzőhelyként tekintünk magunkra, hanem a szélesebb körben történő tudásátadás tereként. A magam részéről örülnék neki, ha a többi kar hallgatói előtt meg tudnánk nyitni a Központot, hiszen egy tanár, vagy akár jogász, közgazdász is kerülhet olyan helyzetbe, ahol létfontosságú számára az alapvető egészségügyi és elsősegélynyújtó tudás.

A világ vezető szimulációs szakmai szervezete akkreditálta a pécsi orvoskar skill laborját

2026 nyarának közepén érkezett a hír, hogy Magyarországon elsőként szerezte meg a PTE Általános Orvostudományi Karának Orvosi Készségfejlesztő és Innovációs Központja (OKIK) a világ legnagyobb egészségügyi szimulációs akkreditációs szervezetének, az amerikai Society for Simulation in Healthcare (SSH) Provisional Accreditation minősítését. A július 21-én megítélt akkreditáció 2028 végéig érvényes.

Mint írtuk, a több mint 5300 tagot tömörítő, közel 70 ország szakembereit összefogó Society for Simulation in Healthcare az egészségügyi oktatás és betegellátás fejlesztését támogatja a szimulációs képzések és innovációk előmozdításával. Az SSH akkreditációs programjának indulása óta több mint 290 intézményt és programot ismert el világszerte, ezzel meghatározó szerepet tölt be az egészségügyi szimulációs oktatás nemzetközi minőségbiztosításában.

A pécsi orvoskar skill laborjának megítélt minősítés egy többéves fejlesztési és előkészítő folyamat eredménye. Az akkreditációs eljárás során a központ működésének számos területét vizsgálták, beleértve a szimulációs oktatás szakmai, szervezeti és minőségbiztosítási aspektusait. Az SSH bírálói összesen hét szimulációs oktatási területen vizsgálták a központ tevékenységét, amelynek során 59 kritérium teljesülését állapították meg. Az akkreditáció 2026. július 21-től 2028. december 31-ig érvényes.

"Az elismerés nemcsak a pécsi orvosképző készségfejlesztő központ munkájának nemzetközi szintű visszaigazolása, hanem a PTE ÁOK szimulációs oktatás iránti elkötelezettségének is fontos mérföldköve. A siker a központ oktatóinak, munkatársainak és technikai személyzetének összehangolt munkáját, valamint a kari vezetés támogatását is dicséri" – mondta dr. Rendeki Szilárd.

Hozzátette, a minősítés megszerzésével a PTE ÁOK Orvosi Készségfejlesztő és Innovációs Központja olyan nemzetközi szakmai közösség részévé vált, amely világszerte a legmagasabb színvonalú egészségügyi szimulációs képzések fejlesztésén dolgozik. Az akkreditáció egyben újabb lehetőségeket teremt a nemzetközi együttműködések, a tudásmegosztás és az oktatásfejlesztés területén.

Az SSH bírálói értékelésükben külön erősségként emelték ki az OKIK felkészült és elkötelezett vezetői csapatát, az adatvezérelt jó gyakorlatok következetes alkalmazását, valamint a szimulációalapú orvosképzéshez kapcsolódó pedagógiai kutatások széles körét.

„Ez a visszajelzés azt mutatja, hogy a nemzetközi élvonalhoz ma már nem elegendő korszerű szimulációs infrastruktúrát működtetni: az oktatást tudományos bizonyítékokra kell építeni, eredményeit pedig folyamatosan mérni és fejleszteni kell. Pécsett éppen ezen dolgozunk, és célunk, hogy kutatásainkkal a szimulációs orvosképzés jövőjét is aktívan alakítsuk” – hangsúlyozta az akkreditáció kapcsán dr. Maróti Péter.

Fotók:

Kerekes Fotó & Film

PTE/Csortos Szabolcs